2010. november 15., hétfő

Horgolt tunika


Az oviban így szólítják: Pancsi.:) Hát ilyesforma mostanában az én kis Pancsim, anya készítette tunikájában.




A tapasztalatom annyi volt talán, hogy ez a minta és a hozzá választott fonalam, nem biztos, hogy egymáshoz valóak. No, meg a tű választásom. Fél mérettel nagyobb a fonalhoz képest és fél mérettel kisebb a mintában ajánlottnál. Gondoltam, ez lesz a jó középút, de a tunika sajnos megnyúlt. Nem baj, tapasztalat, tapasztalat...


Minta: Sylvie Damey-Roselette Top. Fonal: Barka-Négy évszak. Tű: 5,5.

2010. november 10., szerda

Babaházláz

Egy ragyogó ötlettől vezérelve, a napokban (na jó, a hetekben, de én ilyen lassú hírmondó vagyok), remek társasággal, baráti látogatást tettünk Bécsben. A csevej és szíveslátás önmagában megérte a kiruccanást, feltöltő élmény volt! Node, tettünk egy alapos, átmazsolázós kört a bécsi bolhapiacon is. Ugyebár, kihagyhatatlan? Ez meg volt a hab a tortán, még annak ellenére is, hogy csekély volt a kézzelfogható eredménye, úgyis mondhatnám a zsákmány. Arra viszont éppen elegendő, hogy meglóduljon tőle a fantáziám, és az élménytől vezérelt produktumokkal, megpróbáljam Pankát a babázás bűvkörébe kicsit jobban belevonni.

Most itt tartunk, egy kis szoba...
Igazán beszédes lenne egy ilyen volt, ilyen lett összehasonlítás, de nem ez volt a fő szempont, - mármint a mutogatni vágyás - amikor készítettem. A bécsi darabok pedig: a kis kályha és a kancsó a komódon. A babát és a kutyát waldorfos vásárokon vettem. (A kutyust éppen Panka óvónénije jegyzi.:) )


És a lényegi eredmény, vagyis annak elmaradása: Pannát nem különösebben nyűgöztem le, viszont én le... lombozódtam kicsit, de már edzésben vagyok, mert úgy általában nem különösebben rajong az általam és neki készített ezazokért. Ez van.

2010. november 2., kedd

Még mindig az ősz jegyében

Hiszen olyan szép őszünk van, észrevettétek?


Ábelnek kötöttem pár hónapja ezt a gyapjú mellénykét. Hmm, kissé szűk is, meg rövid is, de mégis annyira szeretem. Magyar kéz simogatta gyapjúból, az udvarunkon álló száz éves diófa leveleivel megfestve, és anya sok-sok szeretetével át/meg/belekötve... Mi ez, ha nem varázs mellény? Patetikus vagyok tudom, de mondom, ez a mellény fontos holmi!:)


Tudjátok mivel "dolgozik" a fűben? Lehet találgatni... naná, hogy fa vasúti kocsikkal! Így legalább el tudtam csípni ezt a nyugodt, révedő pillanatot! Nem jellemző rá ugyanis a statikus állapot!;)


És még egy apróság az ovinkba, a fenti mintájára. Egy hamisítatlan manó-mellény! Szintén gyapjú, ezúttal vastagabb fonású és szintén növénnyel festve, ezúttal büdöskével! Úgy képzelem, a manók ezidőtájt éppen ilyesmit hordhatnak.

És fotók még, még...