2008. október 26., vasárnap

Mesék Waldorfiából, Mihály-napi ünnep

Anélkül, hogy átrágtam volna magam a Waldorf pedagógia minden apró részletén, az első időktől fogva minden porcikám, anyai megérzésem azt súgta, jó helyen vagyunk! Melegszívű, emberséges, az értelemre és az érzelemre egyaránt ható világ ez.

Múlt hét pénteken Mihály-napi ünnep volt az oviban! Ez az ünnep szól őszről, betakarításról, bátorságról, különbségről jó és rossz között... persze mindez gyermek nyelven. Délelőtt az ovisok "bátorság próbán" ügyeskedtek. Az "angyalok" egy szemnek is kellemes látványt nyújtó akadálypályát rendeztek be, alagúttal, libikókával, magasságokkal.... miután egyenként végigment rajta minden apróság, a jutalom egy mosolygós piros alma volt, amit egy száraz levelekkel teli mély kosárból kellett kihalásznia a kis bátraknak. Délre mi szülők összegyűltünk a bejárat előtt és amikor hallottuk a bájos dalocskát "kedves szülők gyertek be", akkor bebocsájtást nyertünk és boldog arcocskák somolyogtak felénk.


Kaptak egy kis zöld zsákot, tele búzával, hogy őrizzék, majd tavasszal együtt elültessék és figyeljék a növekedését... A kis zsákocskákat előzőleg ők öltötték össze, ÁkoM-BÁkom:)), persze az "angyaloknak" ezt meg kellett kicsit erősíteni láthatatlan öltéseikkel;), hogy a búza benne maradjon! Nem is tudtam mire vélni, amikor azzal jött haza egyik nap az oviból, hogy "anyaaa, ma hímeztem, egyes- egyedüüül!!!!" :))) Az angyalok egyébként anyukák és apukák sürgölődő csapata, akik előző nap serénykednek az óvónéni vezetésével, hogy nagy titokban elvarázsolják az aprókák következő napját!


Ábel éppen beilleszkedik:))!


Délután minden család együtt tért vissza az óvodába, egy szépen díszített őszi kosárral. Ünnepi keretek között láthattuk, hogy hogyan telnek gyermekeink hétköznapjai ősszel Waldorfiában, nem csupán kedves dalok, mondókák, több... mécsvilág, gyönyörűen díszített ünnepi asztal, hagyomány, melegség...


Részlet, a kissé már megkezdett;) ünnepi asztalról.


Panni szerető kezek között...


( Az esti felvételek olyanok amilyenek, mert gyertyafénynél készült mindegyik!)

6 megjegyzés:

Barbi írta...

Tündériek! A mi ovink is Waldorf-os. A házunk mögött van! Persze a mi Ábelünknek még van pár éve addig!:-)

da'Doro írta...

Szia!
Mi már 9 éve "élünk" Waldorfiában. (az ovit nem itt "éltük")Egyetlen percre sem bántam meg , hogy nem "normális" iskolába vittem a gyereket. :) Rengeteg dolgot ad. Olyan dolgokat amiket más iskola nem igazán tart fontosnak... emberi értékeket, melegséget, szeretetet, elfogadást.
Kívánom , hogy még sok boldog évetek legyen Waldorfiában!!! :D

Szentpyr írta...

Barbi, én csak ajánlani tudom:)!

Da'doro, jó olvasni a hasonlóan jó tapasztalataidat, ráadásul nyolc év az nem kis idő!!! és egyáltalán, örülök, hogy benéztél!:)

Csilla böködéje írta...

:-D Ábel zsömléjébe kedvem lett volna beleharapni:-D A lánykádról meg unalomig tudnám ismételgetni. Egy kis angyalka. Csodás teremtés. Irigyellek. Az enyémek már pacik a Te csemetéidhez képest.

mazsola írta...

Jaj, de jó volt olvasni a waldorfiás beszámolót, és látni titeket! A gyümölccsel terített asztal sem utolsó látvány szemnek és egészségnek sem! Jó tudni, hogy Panni ilyen klassz helyre került! Mindig arra jutok, hogy bárcsak mifelénk is lenne hasonló! Még reménykedem, hátha az elkövetkező év alatt nyílik egy:), és Juli is ilyen jó helyre járhat, bár ez csak álom, álom, édes álom...

Nina írta...

Annyira bájosak, tündériek a babóid!!!